Negyedik Fejezet /első része

Kedves Olvasók!  Annyira, de annyira imádunk titeket! Kimondhatatlanul, illetve leírhatatlanul örülünk annak, hogy tizenkilenc feliratkozóval indíthatjuk el a Negyedik Fejezetet. Köszönjük! És most jó olvasást kívánunk, nem húzzuk az időt.

Üdv: Leanora és Nemo

▼▲▼

▼

  Jana végül befejezte a felolvasást, amit egy rövid, elmélkedéssel töltött beszédszünet követett. Végül Ádám szakította meg az így tényleg rövidkére sikeredett csöndet, amit én egyébként meglehetősen élveztem.

- A sarkon van egy kisbolt, ott majd veszek piát, úgyis van hamis személyim - mondta, játszva a nagymenő rossz fiút, aminek egyenlőre nem szándékoztam bedőlni - Shelly, elkísérnél? - vigyorgott rám kajánul.

- Ja - vontam vállat.

 Ádám ugyan nem tűnt másnak, mint egy perverz, kanos kamaszfiúnak, aki minden lehetőséget ki akar használni, hogy megdöntsön egy lányt (még egy gyerektáborba is). De akkor miért is egyeztem bele? Hát, a válasz igen egyszerű. Azért, mert ki akartam mozdulni a Zöldlomb tábornak nevezett földi pokolból, ahova a szüleim száműztek. Meg aztán, kíváncsi voltam Ádám hamis személyijére, és arra, hogy tényleg be fog-e válni a kis terve. Kellett egy kis izgalom, és ha szökésről volt szó, akkor én természetesen benne voltam. Szökni a Zöldlomb táborból. Erre gondoltam az első pillanattól fogva, amint megpillantottam a lyukas kerítését a tábornak, ami tökéletes arra, hogy átmásszak rajta.

  Olivér eközben feszülten figyelt engem, ami egyébként elég zavarba ejtő volt. Nem különösebben szeretem, ha két sötét szempár rám mered, és nem veszi le rólam a tekintetét, csak néz, és csak néz. Majd váratlanul megszólalt.

- Én is megyek - jelentette ki a fiú hirtelen.
- Jaj Olivér, elrontod a romantikát. Mehettem volna kettesben Ariellel - röhögött Ádám, mire én legszívesebben felpofoztam volna, legalább csak szavakkal, de közbevágtak, mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Bocs, haver - mondta Olivér, majd rám nézett - Akkor menjünk háromkor. Addigra a kurvák abbahagyják a járőrt, és leléphetünk - tanácsolta. A kurvák alatt a méhecskéket értette azt hiszem, hiszen ő már csak ilyen kedvesen hívta őket.

  Jana és Ramón összenéztek, majd mindketten elmosolyodtak.
- Asszem mi Ramónával elleszünk itt - vigyorgott Jana, mire Ramónnak eltűnt a jókedv az arcáról.
- Igen? Ramóna? A jó kurva édes anyád te kis... - kezdte el a cenzúrázott részt Ramón dühösen, de Ádám közbevágott.
- Ezt a sok szenvedélyt tartogassátok majd az ágyba - nevetgélt a viccén.
- Irigykedünk Ádám, irigykedünk? - vonta fel Ramón a szemöldökét.
  A két fiú egymásra nézett, összeszorították az öklüket. Mi az, bunyó lesz? Tulajdonképpen nem nagyon értettem a szituációt. Jana és Ramón mit akarhatnak annyira csinálni kettesben?

- Én léptem - mondta Olivér, mivel kezdte már unni a helyzetet, és az állandó vitát.
- Veled tartok - bólintott Jana.
- Én is megyek szerintem, a lányok lehet, hogy már abbahagyták a pizsipartit - szólaltam meg reményteli hangon. Semmi kedvem nem volt tovább nézni azt az idióta Hilary Duff filmet.
- Pizsiparti? - csillant fel Ádám szeme, elfeledve az épp mérgelődő Ramónt - Petrának biztos jól állna a... - kezdte el a fiú lelkesen, majd látván Olivér mérges arcát (hiszen a húgáról beszéltek az imént) inkább elhallgatott.

  ***

  Mikor benyitottam a tizenötös faházba, azaz a mi faházunkba a lányok még mindig a Hilary Duff filmet nézték. Viszont amikor megérkeztem, rögtön lestoppolták, és elkezdtek kérdezősködni. Tisztára mintha az anyám hallgatott volna ki, komolyan.

- Jó sokat levegőztél - mondta Petra gyanúsan méregetve engem, összefonott karral.
- A friss levegőből sosem elég - mondtam vigyorogva.

  Úgy döntöttem, nem akarom bevonni őket a hajnali háromkor történő akcióba. Aztán a tekintetem Málnára tévedt, aki őszinte kíváncsisággal pislogott rám azokkal a hatalmas, ártatlan, kék szemeivel, és a hosszú szempilláival. Sóhajtottam, és a döntésemet meg is változtattam. Málna eddig segített, amikor bajban voltam, ezek után tőlem az a minimum, hogy beavatom az első próbába.

- Oké-oké. Nem egyedül voltam kint - szólaltam meg hirtelen, mikor már épp tovább akarták nézni a filmet. Három szempár kíváncsian rám szegeződött, mire én kissé kelletlenül, de folytattam a mondanivalómat - Összefutottam Ramónnal, aki Olivéréket kereste. Segítettem neki megkeresni őket, és a harminchármasba megtaláltuk őket. Kinyitották az első próba borítékját - hadartam el olyan gyorsan a történteket, amilyen gyorsan csak tudtam.

   A lányoknak beletellett egy fél perc, hogy felfogják a néhány másodperc alatt eldarált infókat, amiket az előbb vágtam a fejükhöz. Hani arcán láttam, hogy ő nem tartja jó ötletnek az egészet. Ő a főnök lánya, persze, hogy minden szabályszegést szívesen elkerülne. Hiszen őt nem csak a táboroztatók büntetnék meg, hanem a gonosz apuci is. Végül Petra szólalt meg.

- Mi az első próba? - kérdezte.
  Valahogy éreztem, hogy ez lesz a következő kérdés.
- Két doboz sört inni a méhecskék előtt - vallottam be - Ádámmal és Olivérrel hajnali háromkor lógunk ki a táborból - fűztem hozzá.
- Én ebből asszem kimaradnék - mondta Málna - Fáradt vagyok. De a sör megivásába szívesen beszállok - vigyorodott el.
- Megihatod az enyémet, nem bírom a sört. Inkább akkor már valami ütősebb legyen, vagy finomabb - ajánlottam fel. A sör nem finom, legalábbis szerintem. De a likőr, pezsgő, whisky, bor, mind jöhetnek, de a sör az nem.

- Ti meg vagytok húzatva! - hitetlenkedett Petra.
- Hány éves is vagy? - kérdeztem vigyorogva.
  Tisztában voltam azzal, hogy Petra elég fiatal, így a kérdést szánt szándékkal tettem fel, hogy zavarba hozzam.
- Tizenöt... Leszek... - pirult el a lány.
- Akkor te jobban is teszed, ha itt maradsz - kacsintottam rá kicsit lekezelő stílusban, ami látszólag kicsit sem tetszett a lánynak. De ebben a helyzetben én nyertem, én voltam az idősebb. Nekem sem szabadott alkoholt fogyasztanom a törvény szerint, nemhogy neki, a kis tizennégy évesnek.

  Mivel a lányok tovább nézték a filmet, aminek úgy tűnt sose lesz vége, én úgy döntöttem lefekszem aludni. Legalábbis valami olyasmit próbáltam produkálni, kevés sikerrel. Mivel a filmet nem akartam hallani, ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, és üvöltettem a zenéimet. Így viszont nem sikerült egyhamar elaludnom, mivel általában nem éppen lassú, álomba ringató számokat hallgatok. Arra az elhatározásra jutottam, inkább elmélkedek kicsit a táborról, meg az újonnan megismert tábortársaimról.

  Csupán csak egyetlen egy napja voltam a Zöldlomb táborban, de az az egy nap elég mozgalmasan telt. Megismerkedhettem új emberekkel, szimpatikusakkal, és kevésbé rokonszenves emberekkel. Na meg persze ki ne hagyjam, hogy rátaláltunk Misty próbáira... A napnak még közel sem volt vége, ráeszméltem, hogy pár óra, és indul az akció.

***

  Hajnali háromkor ébredtem fel. Illetve, akkor ébresztett fel Olivér, a maga kedves kis módján megrángatott.

- Hé, ébredj már fel! - suttogta, miközben engem rázott.
- Ébren vagyok! - vettem le a kezeit magamról bosszúsan.
- Ideje indulni, álomtündér - mondta. Sötét volt, de jól tudtam, hogy vigyorog.
- Át kéne öltözzek.
- Akkor öltözz! - nevetett fel.
- De menj ki - parancsoltam rá.
  Nem fogok előtte átöltözni, mégis mit képzel?!

- Úgyis sötét van, nyugi.
- Nincs annyira sötét, max. csak a te fejedben - jelentettem ki. Felálltam, és szó szerint kitoltam Olivért a szobából.
  Valószínűleg ha nagyon ellenkezni akar, akkor bennmarad, hiszen Olivér kétszer olyan erős, mint én, és jóval magasabb is. Mindenesetre most hagyta magát, bár még így is nehézkesen kiráncigáltam őt a faházból, és rázártam az ajtót. Villámgyorsan átöltöztem, és pár perc múlva már kint voltam a faház előtt, ahol nem csak Olivér várt rám.

- Szia Ádám - biccentettem.
- Szia szépség. Petra nem jön? - kérdezte.
  Erre persze én csak a szememet forgattam. Petra így, Petra úgy. Leszarom őt.
- Nem jön. Tudod, ő még csak tizennégy - emlékeztettem.
- Kinézetre nem annak tűnik - duzzogott Ádám.
- A push-up sokat dob... - nevetgéltem halkan.
- A húgomról jót vagy semmit - szólt közbe Olivér - Őt csak én szívathatom.
  A mosoly eltűnt az arcomról, és komoly, de mégis kalandvágyó hangnemben szólaltam meg.
- Akkor indulhat az akció?